Pszt! Most ne besz�lj!
L�gy cs�ndes!
Hallgasd a csendet.
Megnyugtat.
Meg�rteti Veled, mit Te nem nagyon �rtesz.
Azt, hogy ha itt hagysz minket,
Az nek�nk nem lesz a v�gzet.
Csak Neked.
Ragaszkodsz l�tedhez.
�gy kapaszkodsz bele,
Mint lev�l az �gba,
Melyet a sz�l egy pillanat alatt elf�j.
T�ged is elfog.
De ne b�nk�dj.
Mi sem fogunk.
Nem vagy Te olyan �rt�kes.
De mi sem.
Ha maghalunk, nem lesz gy�sz.
De boldogs�g sem.
Minden a r�gi lesz.

Mert semmi sem v�ltozik,
Csak mert valaki meghalt.
Persze.
N�ha f�j.
Nagyon.
De elm�lik, mert tudjuk m�r akkor is,
Hogy az �rz�s nem �r�k.
Mindennek v�ge.
Mindennek.
M�g a legnagyobb boldogs�g is egyszer v�get �r.
�s nem f�j.
Nem f�j, mert tudtad, hogy ez lesz.
�rezted.
De nem akartad elfogadni soha.
Soha de soha!
Mert makacs vagy.
Nem hiszed el, amit el k�ne.
Azt�n csak szomorkodsz, hogy
nem �gy kellett volna.

De hisz tudtad.
Biztos volt�l benne.
Akkor ennek az eg�sznek volt �rtelme?