Skót poltergeist

1996 novemberében egy Sauchie nevű városkában észleltek poltergeist-tevékenységet. Az események óriási sajtóvisszhangja volt. A 11 éves Virginia Campbell hálószobáját Thomas nevű bátyjával, és húgával, Margarettel osztotta meg. November 23-án a család éppen teázni készült, mikor arra lettek figyelmesek, hogy a nehéz magától pohárszék elmozdul mintegy 12,5 cm-re a faltól, azután visszatér helyére. Ezen az éjszakán hangos kopogás hallatszott Virginiáék hálószobájában, ahol a gyerekek képtelenek voltak elaludni.

A család kihívta a helyi papot, T. W. Lund tiszteletest, aki az elmondottak alapján valami gyerekcsínyre gyanakodott. Úgy intézte, hogy a lány ne tudjon zajt csapni semmivel, ne ütögethesse a falat. A kopogás azonban folytatódott, sőt Mr. Lund azt is végignézhette, amint a hálószobában egy ágyneművel megrakott szekrény megbillen, felemelkedik a levegőbe, és csaknem félméternyit elmozdul, majd a padlóra ereszkedik.

November 25-én Mr. Lund ismét a gyerekek szobájában tartózkodott, amikor Virginia párnája magától összecsavarodott. A pap hívott egy orvost, dr. W. H. Nisbetet, aki kopogást és egyéb rejtélyes hangokat hallott, és Virginia ágyneműjének összetekeredését is megfigyelhette.

A poltergeist végül már akkor is követni kezdte a lányt, mikor az elhagyta a házat. Miss Stewart, Virginia tanárnője észrevette, hogy a lány szemmel láthatóan igyekezett összekulcsolni kezeit a pad tetején, de valamilyen láthatatlan erő megakadályozta benne. A tanítónő úgy látta, hogy a Virginia mögötti pad felemelkedik a levegőbe, és eredeti helyétől bizonyos távolságra ereszkedik a földre. Később megvizsgálta padot, és konstantálta, hogy sem a lány, sem más nem mozdíthatta el.

A tárgyak egyszerűen

önálló életre keltek, hol egy mutatópálca kezdett el vibrálni, majd visszaesett a padlóra, hol a tanári asztal indult el. A jelenségek néhány héten keresztül folytatódtak, a kopogások egy részét magnóra is vették. A Campbellházban tartott mise után a dolgok valamelyest lecsendesedtek. Még mindig előfordultak furcsa zajok, és Virginia Margarettel együtt állította, hogy egy láthatatlan valaki időről időre beléjük csíp. 1997. január 23-án Virginia egy vázában tulipánokat tett a tanítónője asztalára: a virágok tüstént átrendeződtek. Amikor a szerencsétlen lány és családja elhagyta a várost, a jelenségek nem követték őket, és Sauchie-ben is megszűntek.