A dal

N�m�k m�r az utc�k.
Kihalt minden.
Elsorvadt a sz�ps�g, a kellem �s a b�j
t�nyleg minden.

A kis utc�k rejtek�ben,
K�nny b�jik k�t szem�ben.
A s�ta lassan v�get �rne,
Ha nem sz�lna valami m�gis k�zbe.

�v�lt a f�jdalom,
Has�t bel� lassan,
�v�lt m�r � is,
Meg fog halni, lassan…

T�rden m�szik; cs�szik a porban,
Halott vagy! – mondja a f�jdalom nyugodtan.
K�ny�r�gne �let��rt, visszamenne a sz�pbe,
De nem megy! Itt marad! Elvett�k t�le!!!

Fetreng porban �s s�rban,
Ny�zz�k a k�nok, s � szenved… lassan…
Lassan! Itt van!
F�lj! M�r itt van!

De hol van?
Kifesz�tik, kik�sz�tik,
Kiviszik, kiteszik,
Eldobj�k, otthagyj�k…

A hal�l ott k�rt�ncot j�r.
Egy h�v� dal, nem volt m�s,
Gy�ny�r� dallam, egy l�gy �nek
�s az a puhas�g…

�lom zuhant ott mindenre,
�lom, melyb�l fel�bredni lehetetlen.
A m�lys�gben van ez, ott alszik minden csendben,
Abban a csodasz�p t�lvil�gi �nekben…