Hol öböl s folyó egyesül
És erdős hegy mereng
Providence tornya elmerül
Az ős-egekbe fent.

Kanyargó, keskeny utak
Dombtetőre kúsznak
Varázsnapok, régi múltak
Csendet s békét hoznak.

Lámpafény, kopogtatónesz.
Fénye György-tégláknak,
Egy tűnt kor képe, hangja ez
S álmai leszállnak:

Lépcsősorok vaskorláttal
Ködlő harangtornyok,
Templom, fakó faragással,
mohával szőtt ormok.

Rejtett temetők kövei
Elmúlást regélnek
Korhadó rakpart tetői
Tenger felé néznek.

Falak állnak utcán, téren
Már százötven éve
Fák nőnek az útszegélyen
Emberre se nézve.

Kőhidak a patakokon
Hegyoldalban házak,
S titkokra az udvarokon
Szellemek vigyáznak.

Szőlőfedte utcalépcsők
Parázsló ablakok
Szürkületben élve rejlő
Lent maradt alakok.

Providence! Mily légi sereg
Száll szép szárnyaidon,
Mily szellemek, tündérszelek
Ősi utcáidon!

Az esti harangszó öreg
völgyed hangja felett,
s a halmoknál sok zord öreg
Áldja szent földedet?