Tavasz van.
Az emberek sz�nekbe �lt�znek.
Mint a t�j.
Az is sz�nes.
Csak �n vagyok feket�ben.
Gy�szolok, de hogy mit,
Azt �n sem �rtem.
Biztos �rten�m,
Ha akarn�m,
De ink�bb eltemetem,
El� sosem keresem.
Gy�szolok magamban.
Gy�szom cs�ndes, s siralmas.
Csak egy kis n�ma szenved�s.
T�p bel�lr�l.
Szaggat, �s lassan meg�l.
�rzem, hogy nemsok�ra v�ge.
Nem fog f�jni, mikor a sz�vem nem ver t�bbet.
Akkor is rezzen�stelen arccal fogok n�zni,
Mint akkor, mikor m�sok hal�l�t l�tom.
M�r nem hat meg.
Mi�rt s�rjak?
Egyszer �n is meghalok.
Tudta � is, hogy meg fog.
Akkor � mi�rt s�r?
Ki fog hi�nyozni?
A sok hazug �s �rul� ember,
Ki a szeretet nem adja, csak elveszi T�led?!
H�t, ha ez�rt s�rsz,
Akkor eg�szs�gedre.
Legal�bb elleszel kicsit valamivel.
Nekem �desmindegy,
Hogy Te mit teszel.
�s, hogy m�s is.
M�r semmi sem �rdekel.
Csak menn�k m�r el innen.
Vissza sem akarok j�nni.
Csak messze, nagyon nagyon messze elsz�llni.
Fent lenni a magasban,
Hol minden tiszta, �s �rtatlan,
Hol nem hallom a sok hazug sz�t,
Mely megm�rgez,
S lassan minden�tt ott van.

Most csak a fejemben zakatol miket mondanak.
M�r nem tudom �ket feledni.
Ez lett v�ge!
Ez kellett nektek mi?
Hogy mindig, minden Veletek legyen tele!

H�t megkapt�tok!

Fert�z�tt vagyok.
Beteg.
�s itt a v�ge.
Minek soroljam tov�bb,
Senki sem olvassa �gyse.