Providence
2005.08.10. 11:10
Hol öböl s folyó egyesül És erdős hegy mereng Providence tornya elmerül Az ős-egekbe fent.
Kanyargó, keskeny utak Dombtetőre kúsznak Varázsnapok, régi múltak Csendet s békét hoznak.
Lámpafény, kopogtatónesz. Fénye György-tégláknak, Egy tűnt kor képe, hangja ez S álmai leszállnak:
Lépcsősorok vaskorláttal Ködlő harangtornyok, Templom, fakó faragással, mohával szőtt ormok.
Rejtett temetők kövei Elmúlást regélnek Korhadó rakpart tetői Tenger felé néznek.
Falak állnak utcán, téren Már százötven éve Fák nőnek az útszegélyen Emberre se nézve.
Kőhidak a patakokon Hegyoldalban házak, S titkokra az udvarokon Szellemek vigyáznak.
Szőlőfedte utcalépcsők Parázsló ablakok Szürkületben élve rejlő Lent maradt alakok.
Providence! Mily légi sereg Száll szép szárnyaidon, Mily szellemek, tündérszelek Ősi utcáidon!
Az esti harangszó öreg völgyed hangja felett, s a halmoknál sok zord öreg Áldja szent földedet?
|