"Azon ritka reggeleken, amikor Rhang az asszony �gy�ban �bredt, elgy�ny�rk�d�tt Aria finom arcvon�saiban, selymes sz�ke szempill�iban, apr� orr�ban �s sz�les rajz� sz�j�ban csak�gy, mint a szeme sark�b�l sz�t�gaz� szarkal�bakban, az ajkait �vez� mosolyr�ncokban; egyszer�en abban, hogy vele egy�tt �regszik. Teste m�r nem hib�tlanul feszes, hasa ink�bb asszonyos, mintsem l�nyosan lapos, homloka sem r�nctalan. �m a fiatals�g m�lt�val nem cs�fult, csup�n �rl�d�tt, keservei nem gonosz�tott�k, j�lelk�s�ge bel�lr�l sug�rzott, sz�ps�gben tartva arcvon�sait. Mivel kevesen k�pesek �gy id�s�dni, Rhang emberi m�remeknek tartotta �t. Ha megszerette is, pillanatokra sem szerelmesedett bel�. B�r eff�l�t nem is rem�lt, hiszen Xera ir�nti, eget-f�ldet �sszebor�t�, �rz�kt�boly�t�, holtomiglan szerelme nem m�lt el, m�g csak nem is sz�netelt, csup�n h�trafalazta azt a sz�v�ben."