A tavaszponttól számítva az állatöv elso jele. Mivel minden jel kapcsolódik egy bolygóval is, az asztrológia azt tanítja, hogy a Kos jel uralkodó bolygólya a Mars. A Nap március 21-tol április 20-ig tartózkodik ebben a szakaszban. A minoségi keresztek közül a kardinális kereszthez tartozik. Eleme a tuz, férfiasság és aktivitás jellemzi. A kardinalitás miatt jellemzo rá a céltudatosság, a vezetni akarás, túlzott formájában eroszakosság, rátartiság. A tuz elem által energia, tettrekészség, akarat, harciasság, másokra hatni akarás.

Jelleg: Tűz
Harmonikus szín: vörös
Szerencsenap: kedd
Drágakő: Ametisztet válasszon, ha harmonikus követ szeretne.
Szerencseszám: 7 és 3
Virág: vörös rózsa
Uralkodó bolygó: Mars
Szerelmes: Oroszlán és Nyilas

Márciusban a természet a téli pihano után eroktol duzzad. Mindenbol az életigenlés árad. A Nap egyre melegedobb sugarai létrehívják az apróbb csírákból a kis növényeket, a madarak fészket raknak. A természet lükteto erejét érezzük a Kosban. A Kos energiái hatni akarnak, o az élet, a minden erot magába fogadó.

A Kos ezzel a hatalmas, duzzadó erovel keresi azokat a lehetoségeket, ahol énségét valamilyen módon kihangsúlyozhatja. A Kos a dolgok kezdésében éli át önmaga fontosságát. Ezért másra kevésbé figyel, és minden kezdetben egy önmegméretési aktust lát. Ezért számára minden akadály egyértelmu kihívás, megméretés, tehát gondolkodás nélkül belevág. O csak gyozhet. El sem tudja képzelni, hogy esetleg le is gyozheto. Nem hátrál meg semmi elol. Nem ismer kétséget önmagában, hiszen arra született, hogy bizonyítson. Egyik alapelve, hogy amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. De nem hogy holnapra nem halasztja, hanem még aznap a leheto legkorábban kívánja elkezdeni. Mindennek elébe megy. Képtelen várni. Nincs türelme. Ahogy a legtöbb asztrológiai könyv írja, fejjel megy a falnak. Nem mérlegel, nem elemez, gondolkodás nélkül belevág, mert nem akar semmibol kimaradni. Mivel o a kezdet, így számára még minden tapasztalat egy új élmény, és ezért az élet számára nem más, mint az elménygyujtések lehetosége. De nemcsak a tettek embere, a szellemi dolgokban is ugyanilyen hévvel és lendülettel mélyed el, viszont amilyen elánnal fog hozzá bármihez, olyan hamar képes abbahagyni. Létének egyik fo értelme, hogy sok mindent éljen át, tapasztaljon meg, tehát sok ideje nincs, ha egyetlen eros rohammal elvégezte a rá váró feladatot, akkor azzal tovább nem foglalkozik, mert várja az új lehetoség, az új élmény és minden, ami az újdonság varázsával hat rá.

A múlt sosem érdekli, hiszen elotte áll a csábító jövo. élete örök száguldás, rohanás. Ezeknek a szavaknak: higgadság, türele, kitartás, megértés, tolerancia, értelmét nem fogja fel, hiszen nem képes várni. Egész élete olyan, mintha le akarna késni vlahonnan ezért dupla erobedobással rohannia kellene, hogy le ne maradjon valamirol.

A Kos nem ismer félmegoldásokat. A külvilág számára szimpatikus és ellenszenves közegbol tevodik össze. Az egyik oldalon a barátok, a másik oldalon az ellenségek állnak. A Kos könnyen barátkozik, és ezért gyakran a barátság is csak idoleges nála. Ez nem azt jelenti, hogy elfelejti a barátait, hanem azt, hogy bizonyos feladatok elvégzéséhaez a társul hozzácsapódott emberekkel összebarátkozik. Majd a feladat elvégzése után új feladathoz lát, s a barátok elmeradnak. Az ellenségek csak addig ellenségek, míg a Kos útjában állnak. A harcban kíméletlen, de ha valki békejobbot nyújt, azonnal képes megbocsájtani. Ha valakit barátjává fogad, azért képes tuzbe menni. áldozatot nem a dolog joviális aspektusáért hoz, hanem azért, mert ez így természetes. Ezzel sajnos könnyen vissza lehet élni. A Kos nem mérlegel, ha megkérik valamire, azonnal teljesíteni igyekszik, bármilyen nehéz a feladat, sot a vészély még izgalmasabbá teszi a helyzetet, hiszen itt mutathatja meg igazán, hogy kicsoda is o. Gyakran láthatjuk olyan helyzetben, ahol haláltmegveto bátorsággal végzi el az életveszélyes feladatokat.

Hajlamos túlzásokba bocsátkozni. Nincs igazi érzéke a mértékekhez. Sokszor kerül olyan helyzetbe, ahol csupa szívbol úgy viselkedik, mint, az elefánt a porcelánboltban. Nem érzi igazán a határokat. Sokkal nagyobb energiát használ el minden cselekedetéhez, mint amekkorára szükség van. De hát meg kell értenünk, hogy neki erotöbblete van és fáradhatatlanul végzi el a feladatait. Vitalitása óriási, viszont figyelmetlensége miatt balesetveszélyeknek, sebesüléseknek, vagy olyan halálos betegségeknek van kitéve, melyeket gondatlanságból magának okozott.

A kos életfeladatához hozzátartozik, hogy a másik embert is figyelemre méltassa, de ezt beépítenie igen nehéz. Könnyen kritizál másokat, de ha ot minosítik -és nem elismeroen- azt nem bírja elviselni. Az ot ért bírálatok, még ha építoek is, haragot váltanak ki belole. Nem lehet tudni, hogy mikor robban. Ha jobban meggondoljuk, ez értheto, hiszen az egész élete arra épül, hogy elismerést váltson ki másokból.

A Kos képtelen diplomatikusan fogalmazni, élni. Gyakran a legnyersebb modorban hozza mások tudtára a nemtetszését. Ezért nem alkalmas olyan munkákra, ahol szelídséggel, megértéssel, diplomáciával kell cselekedni. Mindig magából indul ki, nem képes megérteni, ha más erotlen, vagy ugyanazt a feladatot lassabban végzi el. Hajlamos mindent magához mérni, de nem sportszerutlen. Amíg a verseny tart, addig teljes erobedobással küzd, de mihelyt versenytársát baleset éri, o is abbahagyja a versenyzést, mert a verseny csak addig verseny számára, amíg gyozhet. Gyengékkel és erotlenekkel o nem versenyez, de rögtön segítséget nyújt, ha támogatását kérik.

A Kos az igazi felfedezo, az új utakon járó, a veszélyeket kereso Westernfilmekben láthatunk ilyesmit. A pisztolypárbalyban gyoztes westernhos kiélvezi sikerét a városban, majd továbbáll. A hirtelen akadt barátai megkérdezik tole. miért megy tovább, miért nem marad itt? Mire o azt válaszolja, hogy hallotta a hírét egy másik hosnek, egy másik városban és neki azzal találkoznia kell. Hogy mi zavarja a westernhost ebben a felállásban ? Az hogy létezik egy másik hos, és neki azzal meg kell mérkoznie. Senki sem kényszeríti ot erre kívülrol, de belül igen. " Hajtja a vére"- mondhatnánk. Ez illik a Kosra is. Hajtja a vére, mindenbe beleavatkozik, abba is, amibe nem kéne, hozzászól olyasmihez, amirol nem tud, értékel olyasmit, amihez nem ért, szentül meg van gyozodve arról, hogy neki mindig mindenben a legerosebbnek, legokosabbnak, a legügyesebbnek kell lennie.

A kos aszámára legfontosabb, hogy bebizonyíthassa: vezetésre termett, s hogy mindenütt, minden helyzetben meg tudja állni a helyét. A mindennapi harcban magáért a harcért, magáért a tevékenységért csinálja az egészet. Az élet különbözo helyzeteiben láthatjuk, hogy amit el akar érni, aért óriási harcot folytat, de amikor elérte, már nem fontos számára. Megtartani nem tudja és nem is akarja.

A kos számára az élet a legizgalmasabb játék, de ha társasjátékot játszik, abban is ugyanúgy küzd, mintha élethalálharc lenne. összegezve azt tapasztaljuk, hogy a Kos lénye gyermekien tiszta, semmi ravaszság, semmi szerepjátszás. Elve az, hogy gyozzön az erosebb. Egy eszméért, barátságért, egy nagy tettért képes akár az életét is feláldozni. Ellenségeivel szemben csak addig kíméletlen, míg a harc tart, de rögtön elfogadja a békejobbot, ha a másik megadja magát.

A Kos az élet elso állomása. Nincs még alkalom fölösleges szerepvállalásokra, a Kos nem elemez. A dolgokat olyanoknak látja, amilyenek, és nem hajlandó belemagyarázni, sem az ilyen magyarázatokat elfogadni. Minden jel több szinten is megnyilvánulhat. A Kos egyszerubb, primitívebb szinten a garázda, a hetvenkedo, az eromuvész, a nagyhangú, a csibész, tehát általában azok az elemek, akik azzal a gondolattal élik a mindennapi életüket, hogy "ki, ha nem én"! Könnyen brutálissá válnak. Úgy kapaszkodnak fel a villamosra, hogy a másik embert közben lelökik, nem ismernek sem istent, sem embert. Még súlyosabb esetben gyilkosok, hentesek, hóhérok, akik számára a vér látványa nem okoz különösebb megrázkódtatást, akik számára egy gyilkosságot elkövetni annyi, mint kedélyesen olvasni egy újságot.

A megtisztult Kos-szemlélet a vértanú szemlélete, aki képes a közös célok érdekében az életét is feláldozni, aki képes volt a koncentációs táborban a folgolytársa helyett a gázkamrába gyalogolni. Ezt a szemléletet tükrözi Dugovics Titusz és a hozzá hasonlóak sokasága. Halált megveto bátorsággal kísérleti alanyként részt venni egy tudományos kutatásban, lemászni egy sziklán egy ottrekedt kiscicáért - hiszen a Kos nagy állatbarát- vagy felvállalni Jézus követését és meghjalni érte. Ebben a gondolatban már analógia van, mert Krisztus az, aki Isten bárányának nevezi magát, és véráldozatával lemossa az emberiség buneit.

A Kos és szerepei:

A Kos, mint beosztott: Attól függoen, hogy mennyire érett az életvezetése, meg kell különböztetnünk az állandóan visszabeszélo, mindenbe beleszóló, hepciaskodó Kos-embert a parancsokat gyorsan végrehajtó, jó kezdeményezokészségu és vállalkozó szellemu, de nem kitartó Kos-embertol. Elsosorban olyan feladatokat lát el az utóbbi, amelyek több-kevesebb önállóságot tételeznek fel. A Kos azt szereti, ha kiadják neki a feladatot, de nem szereti, ha a feladat végzése közben útmutatásokkal, észrevételekkel látják el. Ezeket fölösleges, hátráltató szócsépléseknek tartja.

A Kos, mint partner:

A Kos, mint szülő:

A Kos, mint gyermek: