karmenhonlapja
karmenhonlapja
Menü
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Számláló
Indulás: 2005-02-23
 
Törpe cikkek
 
Diákmurphy
 
Szellemes cikkek
 
Varázscsók
 
Amy Brown rajzok :) (válogatás)
 
Bennünk lakozó démonok
 
Lovecraft&Crowley&Edgar Allen Poe
 
Halott Nevek Könyve
 
Átkok Könyve
 
Átkok Könyve II.

Átkok könyve II.

A fáraó átka

 

Valamennyi korai civilizáció közül mindmáig az egyiptomi nyűgözi le leginkább az utókort. A va­laha Khemnek (azaz fekete földnek) nevezett or­szág homályos eredetének titokzatosságát napja­inkban is haszonnal kamatoztatják az okkult tu­dományok művelői, a romantikus történelmi re­gények írói és a másodrendű hollywoodi filmek készítői. A szfinx és a nagy piramisok, Isis, Osiris és az egzotikus, állatfejű istenek földjét már az ókori görögök is ősréginek tartották. Platón sze­rint Szolónnak itt mesélt először az Atlantiszról egy szaiszi pap. Egyiptomból menekültek a zsidók, és az egyiptomiakat foglalkoztatta oly erősen a túlvi­lági élet, hogy a halottakat mumifikálták, hadd várják így az újjászületést. A fáraókat, valamint egyéb nevezetes férfiakat és asszonyokat kincse­ikkel együtt helyezték nyugovóra, olyan pompá­zatos sírokban, hogy a századok során a legtöbb­jét kifosztották. Kevés sír érte meg épségben a je­lenkort, de volt egy, amelyik megmaradt - és fel­fedezése nem csupán káprázatos kincseket hozott napvilágra, de számos, megmagyarázhatatlannak tetsző halálesethez is vezetett, olyannyira, hogy egyesek szerint feltárásának és megszentségtele­nítésének, kincsei szétszórásának jó néhány köz­reműködője azért pusztult el, mert a halott fáraótemetését ellenőrző hajdani papok átka sújtott le rájuk.

Tutankhament, a titokzatos gyermekkirályt (K1: e. 1358-49) Théba mellett, a Királyok Völgyében te­mették el. Sírját több mint háromezer évvel később, 1922. november 26-án tárták fel első ízben, hála egyetlen ember, Howard Carter, az autodidakta angol régész megszállott rögeszméjének. Carter már harminc év óta kutatott a terméketlen, per­zselően forró éghajlatú völgyben ép és addig is­meretlen fáraó sírok után, és' az utolsó években már meggyőződéssel hitte, hogy létezik az ásatási területen legalább egyetlen feltáratlan sír, mégpe­dig Tutankhamené, akiró1 már találtak néhány fel­iratot a közeli lukszori templomban.

1907-ben és 1908-ban Carter, aki ekkor egy gaz­dag amerikai, bizonyos Theodore Davis megbízá­sából kutatott, egy rejtekhelyen több nagy égetett agyagkorsót talált, bennük vászonkötegekkel és temetkezési kellékekkel. A kancsók fedelét lezáró pecsétbe nyomva, valamint az egyik vászonteker­csen egyszer csak meglátta a gyermekkirály nevét. Ezután egy közeli sírgödröt tárt fel, és benne arany­lemezekkel borított, korhadt faládára lelt: az egyik aranylemezre is Tutankhamen "nevét vésték. Da­vis azt hitte, megtalálták a gyermekkirály sírját, Carter azonban kételkedett benne, hogy a közép­ birodalom egyik fáraóját ilyen méltatlan módon kaparták volna el. Kijelentette: valahol a völgyben ott kell lennie a sírnak, amelyet eddig senki sem látott és senki sem fosztott ki, mert soha semmi­lyen tárgyi lelet nem bukkant fel a piacon.

Carter hamarosan új mecénást talált rögesz­méjéhez, mégpedig George E. S. M. Herbert, Carnarvon ötödik grófja személyében. Az 1866­ban született dúsgazdag angol arisztokratát egy súlyos közlekedési baleset óta légzési panaszok gyötörték, és állapotán csak rontott a nyirkos an­gol tél. Ezért 1903-tól minden telet Egyiptomban töltött, ahol Sir Gaston Maspero, a kairói múzeum igazgatója mutatta be Carternek. Az ismeretség a legjobbkor jött: Carter; noha hivatalosan az ókori leletek kezelőjének címét viselte, korántsem volt gazdag, és kutatásaihoz sürgősen szüksége volt pénzügyi támogatásra.

Carnarvon bőkezű mecénásnak bizonyult: ti­zenöt éven keresztül pénzelte a Tutankhamen sír­jának fellelését célzó kutatásokat. 1922-re azonban Carter jóformán az egész völgyet átfésülte - mind­hiába. Valamennyi kollégája úgy vélte, délibábot kerget, és végül még Carnarvon is le akarta állíta­ni a munkálatokat. - Máris egész vagyonomba került a játék - közölte Carterrel. - Többet nem áldozhatok

Most már csak egyetlen kis földdarab maradt fel­táratlan, a VI. Ramszesz sírjához vezető úton_ Carter rimánkodott: hadd kapjon még egy végső lehetőséget. - Hát jó, Howard - bólintott Carnarvon. - Ha­zárdjátékos vagyok; húzzon még egy lapot a kon­tómra. De ha veszít, kiszállok.

1922 novembere elején Carter újra kezdte az ása­tásokat. Három nap múlva ő és a munkásai sovány zsákmányra leltek: azoknak a kalyibáknak a ma­radványaira, amelyekben Ramszesz sírjának épí­tői laktak. A negyedik napon azonban egy földbe vájt lépcsőre bukkantak, amely leforrasztott ajtó­hoz vezetett. November 6-án Carter így sürgönyzött Carnar­vonnak:

VÉGRE CSODÁS FELFEDEZÉS A VÖLGYBEN STOP MEGVAN A POMPÁS SÍR FEL TÖRETLEN AJTÓVAL STOP MUNKA AZ ÖN ÉR­KEZÉSÉIG FELFÜGGESZTVE GRATULÁLOK

Carnarvon sebbel-lobbal Egyiptomba utazott. Megérkezése után folytatódott a munka. Több nap­ba került, amíg az ajtót megkerülve megtisztítot­tak egy kővel borított járatot. Amikor újabb lefor­rasztott ajtóhoz értek, Carter akkora rést ütött raj­ta, hogy átdughasson egy gyertyát.

Amikor bekukucskált, először semmit sem látott, majd amikor a szeme hozzászokott a homályhoz, felfedezte, mi mindent tartogat az ajtón túli kam­ra: különös állatokat, életnagyságú, aranyszok­nyás-aranysarus fekete szobrokat, egy áttetsző ala­bástromcsészét, arany berakású trónszéket, három nagy, aranyozott kerevetet, ereklyetartónak látszó fura fekete ládikákat és egy halom, aranyaktól csil­logó felborult taligát. Carter az aranytól elkábulva bámult be a résen. - Lát valamit? - kérdezte izgatottan Carnarvon. - Igen - felelte Carter elfúló hangon. - Csodás dolgokat látok..    

1922. november 26-át írtak, átokról szó sem esett; ez idáig nem lett volna rá semmi ok Csak hát: ki is volt valójában Tutankhamen? Miben hittek a vele egy időben élt egyiptomiak? Rendelkeztek-e valamilyen titokzatos hatalommal, és ha igen, mifélével?

Erről a tizennyolcadik dinasztiához tartozó fáraó­ról mindössze annyit tudunk, hogy erőszakos ha­lállal végezte - koponyája baloldalán érte a sú­lyos ütés -, továbbá, hogy körülbelül tizennyolc évet élt, és hogy A2-es volt a vércsoportja. Ennyi derült ki róla 1923 februárjában, amikor 1ehatol­tak a sírjába és megtalálták a szarkofágját. És a vele kapcsolatos ismereteink azóta sem bővültek Apja kiléte, születésének, életének és halálának a körül­ményei ismeretlenek; még csak egy vele foglalko­zó papiruszfoszlány sem került elő a sírjából. Csupán annyi bizonyos, hogy uralkodása ide­jén elsorvadt Aton napistennek a hasonlóan titok­zatos előd, Ehnáton fáraó idején bevezetett kultu­sza, s az egyiptomiak visszatértek Arnon és más régebbi istenek imádatához.

Vajon véletlen baleset okozta-e Tutankhamen ha­lálát vagy esetleg a hagyományos hit feltámasztót végeztek vele? Utóbbi esetben a gyilkosság ered­ményes volt: az ifjú fáraó halálával véget ért a ti­zennyolcadik dinasztia zűrzavaros korszaka. De miért akarták volna megölni? Ő maga vagy azok, akik helyette uralkodtak, már elpártoltak Ehnáton napistenkultuszától. Az ifjú még a székhelyét is áttette Ehnáton új városából, Tell el-Amarnából (a Látóhatár Városából) Thébába, az ősi szent város­ba, és a nevét is megváltoztatta Tutankhatenró1 Tutankhamenre (ha ugyan nem mások keresztel­ték át).

Már jóval a sír feltárása előtt okkult titkok lég­köre lengte körül az ókori Egyiptomot, és ezen belül is különösen a tizennyolcadik dinasztiát. A mítosz, mint a gomba, sötétségben burjánzik. És a Tutankhamen sírjából eló'került bámulatosan művészi leletek olyan papi társadalomra utaltak, amely a modern észjárás számára úgyszólván hoz­záférhetetlen.

De bármiben hittek, bármilyen vallási elvek alapján cselekedtek is a régi egyiptomiak, mire Carter és Carnarvon behatolt Tutankhamen elve­szettnek vélt sírjába, sokakban már gyökeret vert a meggyőződés: a hajdani papok halálos átokkal sújtották mindazokat, akik erőszakkal szentségte­lenítik meg a királyi sírokat.

Egy, a medumi piramis közelében feltárt sírból tábla került elő, a következő felirattal: A halott szel­leme úgy tekeri majd ki a sírrabló nyakát, mint a libáét. A kamrában két holttestet találtak, de csak az egyik volt mumifikálva. A másik személy az átoknak esett áldozatul. A sírrablót egy, a mennyezetró1le­zuhanó kő csapta agyon, éppen akkor, amikor a múmia ékszerei után nyúlt.

 

Az a kultúra, amely a gizai piramist felépítette, csapdákat is szerkeszthetett a sírrablók elrettenté­sére. Az átok távol tartja a gyávákat, a csapdák megölik vagy megnyomorítják a vakmeró1<et vagy elkeseredetteket.

Ennek ellenére kevés királyi sír maradt épség­ben 1923. február 17-éig- addig a napig, amelyen Carter és Carnarvon, mintegy húsz kísérő társa­ságában, először lépett be Tutankhamen sírjának páratlanul gazdag főtermébe.

Carter semmit sem bízott a véletlenre. A nyílást ismét betömte, a bejáratot visszatemette, és éjjel­nappal fegyveresekkel őriztette. Camarvon és a lánya, Lady Evelyn hazautaztak Angliába, ahol a lord a Times CÍmű lapra ruházta a történet világ­szabadalmát. Carter eközben összetoborzott min­den fellelhető szakértőt, majd ismét behatolt az előszobába, amelynek kincseit lefényképezték, lerajzolták és eló1<észítették a megőrzésre. A lelet elképesztő gazdagsága mindenkit megdermesz­tett. Ahogy Carter később feljegyezte: "Mire az előszobával végeztünk, hangulatunk és idegrend­szerünk igencsak megtépázott állapotba került." Es ekkor még csak az előszobánál tartottak!

1923. február 17-én, pénteken aztán kinyitották az előszobából a fő szentélybe vezető ajtót. Addig­ra a sírboltban felszerelték a villanyt, székeket he­lyeztek el. Carte_ kezében kalapáccsal és vésővel; felállt az újonnan ácsolt emelvényre és lyukat vá­gott az ajtóba. Az ajtón túl hatalmas aranyozott koporsó látszott, amelyet Carter gondosan egy matracca1 szigetelt el, aztán tovább tágította a lyu­kat, és átmászott rajta, nyomában Carnarvonnal és Arthur Mace amerikai régésszel.

A koporsó az egész helyiséget betöltötte. Keleti vé­gén lezárt és elreteszelt szárnyas ajtó látszott. Ami­kor széthúzták, mögötte újabb koporsó tárult fel, amelynek elreteszelt ajtaján sértetlen volt a pecsét.

"Ugy rémlik, ott és akkor fel sem akartuk törni a pecsétet - írta késó1>b Carter -, mert az ajtók ki­nyitása után ránk nehezedett az érzés, hogy ille­téktelenül tolakodtunk be, s ezt az érzést csak fo­kozta az aranyrozettákkal díszített vászon szem­fedél már-már fájdalmasan megrendítő látványa... Ereztük, hogy egy halott király van jelen köztünk, akit tisztelet illet meg, és képzeletben láttuk, ahogy a koporsók ajtói egymás után feltárulnak, mígnem a legbelsó1>en megtaláljuk magát a királyt. Óvato­san, és amilyen csendesen csak lehetett, ismét be­csuktuk a nagy lengőajtókat."

Így jutottak apránként mind közelebb a belső szarkofághoz, amely maga is három koporsóból állt, és a legbelső zárta magába Tutankhamen ék­köves lepelbe burkolt, mumifikált testét. Arcát kvarckristályokkal és lapis lazulival kirakott arany álarc fedte. Nyakán és mellén átvetve liliomból, lótuszból és búzavirágból font, hervadt füzér he­vert. Három, vaksötétben töltött évezred után a virágok még mindig őrizték eredeti színük fakó nyomát.

Alig telt el azonban két hónap, és Carnarvon ar­cából máris kiszállt a szín. Halott volt - első tagja­ként egy hosszú sornak.

Vajon a szentségtörőre kimondott átok hatott, avagy csak a természetfölöttit mohón szomjazó közvélemény ruházta fel mélyebb értelemmel a vé­letlenül egymás után bekövetkező haláleseteket?

Carnarvon halála mindenképpen különös volt. Bal orcáját megcsípte egy szúnyog; ezután vérmér­gezést, majd tüdőgyulladást kapott. Tizenkét na­pon át feküdt a kairói Continental Szállodában, egyre rosszabb állapotban. Amikor hajnali egy óra ötvenöt perckor meghalt, egész Kairóban kialud­tak, majd újra kigyúltak a lámpák. Odahaza Ang­liában pedig, hampshire-i házában foxterrier szu­kája a hátsó lábára emelkedett, kétségbeesve fel­vonított, majd összeesett és kimúlt. Ez utóbbi eset­ró1 fia, a hatodik gróf számolt be. És ami még fur­csább: az orvosok, akik később Tutankhamen mú­miáját megvizsgálták (Carnarvon halálakor a te­temet még ki sem csomagolták leplébó1), a gyer­mekkirály bal orcáján hegszerű mélyedést találtak, pontosan azon a helyen, ahol Carnarvont a szúnyog megcsípte.

A következő áldozat Arthur C. Mace, a New York-i Metropolittan Múzeum tudós régésze volt, Carter mellett a Tutankhamen sírja első kötetének másik szerzője. Carnarvon halála után egyre nö­vekvőkimerültségró1 panaszkodott, majd minden megállapítható ok nélkül kómába esett, és akár Carnarvon, ő is a kairói Continentalban hunyta le örökre a szemét. Másnap reggel George Jay Gould

amerikai vasútmágnás, aki Carter vendégeként kereste fel a sírt, belázasodott, és estére meghalt. Egy Evelyn Greely nevű amerikai nő, aki ugyan­csak megtekintette a -sírt, öngyilkos lett, mihelyt hazaért Chicagóba. M. Laffleu, a kanadai McGill egyetem professzora, aki Carter házában vendé­geskedett, a sír megtekintésének másnapján hunyt el. Sir Archibald Douglas Reid radiológus, aki el­vágta a fáraó múmiájának kötelékeit, hogy a test­ről röntgenfelvételt készíthessen, Angliába való ha­zatérése után, 1924-ben halt meg. Woolf Joel, Car­narvon barátja, aki a Níluson jachtjával Lukszor felé tartott, átesett a hajó korlátján, és vízbe ful­ladt; egy másik beszámoló szerint viszont Joel Wooinak hívták, és Angliába való hazatérése után terítette le a titokzatos láz.

A tutankhameni átokról szóló történetek ilyen és hasonló zavaros pontjai mintegy megerősítik "Sturgeon törvényét", miszerint minden forrás­anyag kilencvenöt százaléka hasznavehetetlen csacskaság. Már csak azt kellene tudni, melyik az az öt százalék, amelynek hitelt adhatunk? Ilyen kísérteties és nehezen megragadható téma eseté­ben ezt bizony nem könnyű megállapítani.

Carter maga (aki furcsa módon természetes ha­lállal végezte hatvanhét éves korában, 1939-ben) sokakkal egyetembe) nem hitt az átokban, és üres babonának tartotta. Ám az is bizonyos, hogy a sír­ral vagy a kinccsel közvetlenül vagy közvetve kap­csolatban álló személyek között továbbra is aratott a kaszás. Az egyik összegezés szerint 1929-ig hu­szonkét személy halt meg idő előtt; közülük tizenhárman vettek részt a sír feltárásában. Az utóbbiak között volt két professzor, Winlock és Foucrat, két régész, Davies és Harkness, két asszisz­tens, Astor és Callender, valamint Douglas Derry professzor, aki 1925. november ll-én felboncolta Tutankhamen mumifikált testét. Nem szívesen vál­lalta, úgy látszott, fél vagy aggályai vannak, de mégis elvégezte a vizsgálatot, és hamarosan meg­halt szívelégtelenségben.

Carnarvon féltestvére, Aubrey Herbert, aki szin­tén jelen volt a szarkofág felnyitásánál, az egyik változat szerint "múló elmezavarban", a másik sze­rint hashártyagyulladásban halt meg. Alminával, Carnarvon feleségével különös módon "rovarcsí­pés" végzett 1929-ben. Richard Bethell képviselő, aki segített Carternek a kincsek leltározásában, még abban' az évben, negyvenkilenc éves korában elhunyt. Az egyik változat szerint szívrohamot ka­pott, és holtan találták ágyában, a másik úgy tart­ja, hogy mayfairi klubjában, egy karosszékben érte a rejtélyes halál, míg egy harmadik változat ön­gyilkosságra céloz. A legkülönösebb sors apjának, Lord Westburynek jutott osztályrészül: az egye­sek szerint hetvennyolc, mások szerint nyolcvan­hét éves öregúr londoni háza hatodik emeletéről vetette le magát, és búcsúlevelében ezt írta: "Több borzalmat nem bírok elviselni, és úgy érzem, nincs már itt keresnivalóm, tehát lelépek a színró1." Há­ló szobájában egy, a sírból származó alabástrom váza állt. Úton a krematórium felé halottaskocsija felborult, és agyonütött egy nyolcéves fiúcskát.

Az ötvenhét éves Edgar Steele, a British Museum egyiptológiai gyűjteményének kezelője a műtőasz­talon halt meg egy londoni kórházban.

Titokzatos körülmények között végezte több, a sírral kapcsolatban állt egyiptomi személyiség is. Ali Fahmi Bey herceget például nem sokkal a sír felkeresése után agyonlőtték egy londoni szállodá­ban; sohasem derült ki, hogy francia származású felesége vagy egy ismeretlen behatoló volt-e a tet­tes; a fivére nemsokára öngyilkosságot követett el.

És a halál még tovább aratott. Amikor 1966-ban az egyiptomi kormány hozzájárult a kincsek pári­zsi kiállításához, Mohammed Ibraham, az ókori leletek kormánybiztosa azt álmodta: súlyos veszély leselkedik rá, ha a kincsek kikerülnek Egyiptom­ból. Küzdött is a kormánydöntés ellen, de alulma­radt. Amikor a kairói kormányszervekkel való utol­só meddő tárgyalás után az utcára lépett, elütötte egy autó, és két nap múlva meghalt.

Hat évvel később utóda, az ötvenkét éves Dr. Gamal Mehrez infarktusban halt meg éppen azon a napon, amikor Tutankhamen aranymaszkjának nyugalmát ismét megbolygatták: repülőgépen Londonba vitték, hogy szerepeljen a Carter és Carnarvon felfedezésének ötvenedik évfordulójá­ra rendezett kiállításon.

A kincsek 1979-es világ körüli útja során George LaBrash San Franciscó-i rendőrt a múzeum őrzé­se közben szélütés érte. Ekkorra a történet már olyan port kavart, hogy a rendőr beperelte a vá­rost kártérítésért, mondván, hogy a szélütés nem volt más, mint az átok által előidézett munkahelyi baleset. Azt állította, hogy amikor a gyermekkirály halotti maszkját őrizte, Tut király szelleme egyszer csak "lecsapott rá". Keresetét elutasították. Bár akadt ügyvéd, aki úgy gondolta, érdemes próbál­kozni, az indokolást még Kaliforniában is túl me­résznek ítélték.

Carter maga végig tamáskodott: elvégre az átok­nak elsősorban őrá kellett volna lesújtania, s ehe­lyett még tizenhat nyugodalmas év adatott meg neki. Először nyilatkozni sem volt hajlandó, de amikor az évek során a legenda, ahelyett, hogy elcsitult volna, mindinkább erőre kapott, megtör­te a csendet, és kijelentette: "A tutankhameni átok­ról szóló híresztelés nem más, mint rágalmazószándékú (!) kitaláció."

Enyhén szólva bizonytalan, hogy létezett-e a szóban forgó átoknak egyértelmű, írásos formája. Állítólag két példányban is felbukkant. Az elsőt hi­eroglifákban rótták egy közönséges agyagtáblára, amelyet maga Carter talált volna a föld alatti sír előtermében, és megfejtve így hangzott:

„A Halál sújtja le szárnyával azt, Ki a fáraó békéjét megzavarja."

Ezt a (soha le nem fényképezett) táblát egyszer sem állították ki, és az írásos beszámoló sem emlí­ti, a hívő lelkek szerint azért, mert Carter és tár­sai agyonhallgatták, attól félve, hogy elriasztaná helybéli munkásaikat. Ezzel szemben Richard Adamson, az egyik, Angliából küldött biztonsági tiszt azt állította: az átokról szóló mesét éppen a régészek találták ki, az esetleges rablók elrettenté­sére.

Az átok másik írásos változatát állítólag a sír fő­termében, az egyik szobor hátára vésve találták meg, és így hangzott:

"En űzöm el a sír kirablóit a sivatag lángjaival. Én vagyok Tutankhamen sírjának őre."

Az előterem feltárásának napjáról szóló, meg nem erősített beszámolók szerint akkor, amikor az utolsó ember is visszatért a felszínre, homokvihar támadt, és betemette a sír nyílását. Amikor pedig a vihar elült, egy sólyom - az ókori Egyiptom kirá­lyi jelképe - repült el a sír fölött nyugati irányban - vagyis az egyiptomi vallás szerint a Holtak Biro­dalma felé.

Bármi légyen is az igazság, a közvéleményt mindinkább megigézte az átok mítosza. 1924-ben, amikor már Carnarvon és mások is halottak vol­tak, J.-S. Mardrus francia egyiptológus kijelentet­te: a halálesetek igenis az átoknak tudhatók be. Rámutatott, hogy a sír volt az első olyan érintet­len fáraói temetkezési hely, amelyet a legújabb korban tártak fel, s Carternek és Carnarvonnak, a régi egyiptomiak okkult hajlamainak ismeretében, "fel kellett volna vérteznie magát az ismeretlen ellen, és bizonyos elővigyázatossági rendszabályo­kat kellett volna foganatosítaniuk mind a látható, mind a láthatatlan erők elhárítására". A tudóst ugyan kinevették a kollégák, ám álláspontját lát­szólag igazolták a további hirtelen halálesetek, immár nemcsak a sírral kapcsolatban volt szemé­lyek, hanem más egyiptológusok körében is. Kü­lönösen nagy visszhangot keltett H. G. Evelyn White-nek, a leedsi egyetem professzorának kü­lönös esete. A professzor felkeresett Egyiptomban egy kopt kolostort, ahol egy titkos helyiségből nagy értékű apokrif könyveket vitt magával Miután hazatért, 1924 végén öngyilkos lett. Búcsúlevelé­ben ezt írta: "Tudtam, hogy átok ül rajtam, noha a kéziratokat engedéllyel vittem magammal Kairó­ba. A szerzetesek azonban már akkor megmond­ták: az átok ennek ellenére hatni fog. Nos, ez most bekövetkezett."

Az ilyen és ehhez hasonló esetekkel kapcsolat­ban Mardrus így nyilatkozott: "Sziklaszilárd meg­győződésem, hogy az egyiptomiak értették a mód­ját, miképpen koncentráljanak a múmiák körül olyan dinamikus erőket, amelyekró1 nekünk fogal­munk is alig van." A New York Times pedig rádup­lázott: "Az egészet mélységes titok lengi körül, amelyet túlságosan olcsó lenne szkepszissel elüt­ni."

A tudósok ellentámadásba mentek át. Alan Rowe, a pennsylvaniai egyetem régészprofesszora 1930-­ban rámutatott: egy öt évvel korábban feltárt egyip­tomi sírkamrában olyan rossz volt a levegő, hogy a jelenlévőknek már öt perc múlva heves fejfájá­suk támadt. Ha valakit holtan találnak egy garázs-­ban, folytatta, mindjárt szén-monoxid-mérgezés­re következtetnek. Ha viszont egy egyiptomi sír feltárásának résztvevőiró1 van szó, akkor "a rossz lelkiismeret és az élénk fantázia menten összefog, hogy a haláleseteket holmi átok rovására írják".

Herbert E. Winlock, a Metropolitan Múzeum egyiptomi gyűjteményének kurátora 1934-ben rámutatott, hogy az ötvennégy ember közül, akik a sír, illetve a szarkofág felnyitásánál vagy a múmia kicsomagolásakor jelen voltak, azóta mindössze nyolcan hunytak el; James Randi, a paranormális jelenségek elszánt leleplezője 1978-ban pedig ki­fejtette, hogy a halálozási arány a lehető legtermé­szetesebbnek mondható, tekintetbe véve, hogy az expedíció tagjai közül sokan idősebb emberek vol­tak, és egy higiéniai és egészségügyi szempontból rendkívül elmaradott országban időztek.

Meg aztán - mutattak rá az' ellentábor tagjai -, ha a fáraók átka olyannyira hatásos volna, akkor egyetlen egyiptomi sírt sem fosztottak volna ki, holott köztudott: az egyiptomi királysírok őrzői kezdettó1 fogva reménytelen harcot vívtak a sok esetben alighanem éppen udvari tisztségviselók által szervezett rablóbandák ellen. Több mint száz évvel Tutankhamen uralkodása előtt a kétség­beesett őrök harminchat fáraó múmiáját mentet­ték ki a megrabolt sírokból, hogy a Királyok Völ­gyén kívül, ,egy rejtett, lezárt barlangban helyez­zék el őket. Évezredekkel később, az ezernyolcszáz­nyolcvanas években aztán a kairói régiségpiaco­kon egyszer csak ősi ereklyék bukkantak fel, mire Sir Gaston Maspero, a kairói múzeum igazgatója vizsgálatot indított, és így derült ki, hogy egy csa­lád már I871-ben rábukkant a barlangra, és azóta árulta a zsákmányt. Sir Gaston asszisztense, Emil Brugsch egy besúgó vezetésével behatolt a bar­langba, s ott harmincnál több fáraó mumifikált maradványait pillantotta meg sorokba rendezve, mellettük a még megmaradt kincsekkel.

Ez a rablás igazán nagyobb mérvű volt, mint egyetlen fáraó, Tutankhamen sírjának feltárása, mégsem támadt körülötte átokkal kapcsolatos mendemonda.

Tutankhamen átka olyan, mint az Alice Csoda­országban cheshire-i macskájának mosolya: hol lát­ni, hol meg nem. Hit kérdése az egész, és minden jórészt az ember kulturális vagy vallási felfogásán múlik.

Az egyiptológusok és általában a sírok feltárá­sával foglalkozók - cseppet sem meglepő módon - gyakran hajlamosak a depresszióra. Howard Carter olyannyira szenvedett ettó1 a kórtól, hogy többször is abbahagyta a régészkedést. Barátja, dr. Evelyn White; aki szintén ott volt a sír feltárásá­nál, azt mondta az orvosoknak, akik egyre súlyos­bodó depresszióját kezelték: "Ne fáradjanak, tu­dom én, honnan a baj." Lord Westbury, az aggas­tyán, aki kiugrott az ablakon, depresszióban szen­vedett; öt évvel később özvegye is megölte magát. Dr. Zakariaj Ghoneim, a felső-egyiptomi régészeti hivatal főfelügyelője éveken át szenvedett  dep­ressziótól, mígnem I959-ben öngyilkos lett. Önma­gában e néhány példa mit sem bizonyít, de azt azért sejtetik, hogy a régi sírok feltárói a maguk nem épp szívvidító foglalatossága közben hajla­mossá válhatnak rá, hogy áldozatul essenek má­sok átkának, vagy épp önmagukra mondjanak át­kot. És meglehet, hogy többró1 is szó van.

1968-ban angol radiológus csoport látogatott Egyiptomba R. G. Harrisonnak, a liverpooli egye­tem professzorának vezetésével, hogy megröntge­nezzék Tutankhamen múmiáját: hátha fény derül halálának okára. Ottani tartózkodásuk során, mondja Harrison, "kü1önös események" zaklatták fel őket. Mialatt a völgyben dolgoztak, Kairóban kihunytak a lámpák, szakasztott úgy, mint Carnar­von halálának éjjelén és a csoport egyik tagja kide­ríthetetlen okból, váratlanul meghalt.

És van fejezetünknek egy stílusosan titokzatos utóirata is. A harmadik aranykoporsóban, a mú­mia maszkja alatt, Carter és munkatársai vas fej­támlát találtak. Ez a tárgy, valamint egy tőrpenge és egy amulettel díszített karperec azt tanúsította, hogy a tizennyolcadik dinasztia idején Egyiptom már belépett a vaskorba. Arnold C. Brackman író - aki ugyan nem hitt az átokban, mégis meglátta azt, amire senki más nem figyelt fel- rámutatott, hogy a fejtámla és az átok között összefüggés le­het. Mert a Holtak könyve, amely éppen a tizennyol­cadik dinasztia idején keletkezett, így határozza meg a múmia fej támláj ának jelképes értelmét:

"Kelj fel a nemlétbó1, ó, földön heverő!... Győzd le ellenségeidet, torold meg, amit ellened vétenek!"

 

 
Linkek
 
Naptár
2024. Április
HKSCPSV
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
01
02
03
04
05
<<   >>
 
Beszélőke
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
Az idő
 
Képek a cikkekhez
 
Banner
 

A horoszkóp a lélek tükre,egyszer mindenkinek érdemes belenézni.Keress meg és én segítek értelmezni a csillagok állását!    *****    HAMAROSAN ÚJRA ITT A KARÁCSONY! HA SZERETNÉL KARÁCSONYI HANGULATBA KEVEREDNI, AKKOR KATT IDE: KARACSONY.GPORTAL.HU    *****    Nyakunkon a Karácsony, ajándékozz születési horoszkópot barátaidnak, ismerõseidnek.Nagyon szép ajándék! Várlak, kattints    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    Gigágá! Márton napján is gyertek a Mesetárba! Nemcsak libát, de kacsát is kaptok! Játsszatok velünk!    *****    A Nintendo a Nintendo Music-kal megint valami kiváló dolgot hozott létre! Alaposan nagyító alá vettem, az eredmény itt.    *****    Leanderek, Parfümök, Olajok, és Szépségápolási termékek! Használd a LEVI10 kupont és kapj 10% kedvezményt!Megnyitottunk    *****    Megjelent a Nintendo saját gyártású órája, a Nintendo Sound Clock Alarmo! Ha kíváncsi vagy, mit tud, itt olvashatsz róla    *****    Megnyílt a webáruházunk! Parfümök, Szépségápolási termékek, Olajok mind egy helyen! Nyitási akciók, siess mert limitált!    *****    Az általam legjobbnak vélt sportanimék listája itt olvasható. Top 10 Sportanime az Anime Odyssey-n!    *****    Pont ITT Pont MOST! Pont NEKED! Már fejlesztés alatt is szebbnél szebb képek! Ha gondolod gyere less be!    *****    Megnyílt a webáruházunk! NYITÁSI AKCIÓK! Tusfürdõ+Fogkrém+Sampon+Izzadásgátló+multifunkcionális balzsam most csak 4.490!    *****    Új mese a Mesetárban! Téged is vár, gyere bátran!    *****    Veterán anime rajongók egyik kedvence a Vadmacska kommandó. Retrospektív cikket olvashatsz róla az Anime Odyssey blogban    *****    Parfümök, Olajok, Párologtatók mind egy weboldalon! Siess mert nyitási AKCIÓNK nem sokáig tart! Nagy kedvezmények várnak    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    Aki érdeklõdik a horoszkópja után, az nem kíváncsi, hanem intelligens. Rendeld meg most és én segítek az értelmezésben!    *****    A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött + napi agymenések és bölcseletek    *****    KARATE OKTATÁS *** kicsiknek és nagyoknak *** Budapest I. II. XII.kerületekben +36 70 779-55-77