A kert
2005.08.10. 10:57
HOWARD PHILIPS LOVECRAFT: A KERT
Látom néha álmaimban a régi-régi kertet, Hol izzó májusi napfény táncol, mint egy kísértet, Hol a hajdan tarka virágok szürkén hervadnak el, S omladozó falak között a tegnap szelleme kel. A zeg-zugokban indák kúsznak, moha no a tó körül, A lugast gyom fojtogatja, hidegen elsötétül: Csendbe merült ösvény ölén ritka, sovány fu fakad, Az illatokat elnyomja a pusztulás doh-szaga. E magányos, árva helyen élolénynek nyoma sincs, A bekerített csendben a visszhang sosem látott kincs. Míg járok, s várok, s hallgatok, gyakran a kort keresem, Mikor ismertem a kertet; kort, mit rég eltemettem. Kutatom a régi napot, soha többé nem látom, Érzem, mit tudtam egykor, míg szürkeségét bámulom. Aztán szomorúság vesz erot remego lelkemen - A virágok holt remények - a kert pedig a szívem.
|