Edgar Allen Poe- Lee Annácska
2005.08.22. 15:12
Edgar Allen Poe Lee Annácska
Történt vala sok, de sok éve már, Hogy Lee Annácska nevén Egy lányka élt, tudjátok mind, Lenn ott a part terén; Csak egy vala gondja s csak ennek is élt: Szeressen o s szeressem én.
Gyermek vala még s gyermek magam is Lenn ott a part terén; S több volt szerelemnél, mint szeretok Egymást Annácska s én. Az égi szeráphok is irigyelék, A hogy szeretett, s szeretém.
S ez volt oka, ez -- ah régi dolog -- Lenn ott a part terén, Hogy gyilkos szél fagya jött s megtört Kis Annácskám szegény; S karomból elragadák rokoni Az égbol érte jövén, Hogy néma sírba tegyék le ot Amott a part terén.
A sok angyal -- fél oly boldog alig, -- Irígyünk vala mind, tudom én; S igen, ez az oka, (ki ne tudná ezt Lenn ott a part terén), Hogy éjtszaka szállt felho vihara S megtört Annácska szegény.
Mert nem szeretett még úgy sohasem Se bölcs, s ifju, se vén, Mint egymást Anna meg én; S bár ellene álljon az ég s a pokol, Annácska mégis enyém; Lelkem lelkétol nem szakad el Sohasem a sírnak ölén.
Mert hold ha mosolyg, álomba' megint Szép Annácskám az enyém; Csillag ha ragyog, szemed mosolyog, Annácskám, róla felém. Veled élem igy által az éjt oda lenn, Oh kedvesem, életem, oh jegyesem, Veled ott lenn, sírod ölén, A tenger partja terén.
1849.
|