Lépcsőházi fantomok
2005.03.28. 14:06
LÉPCSŐHÁZI FANTOMOK
A 15 éves Geoffrey Wirdhall a második emeleti lakásban élt, és korábban sohasem foglalkozott szellemekkel, kísértetekkel. Ám amikor a család a többi lakóval együtt megkapta a határozatot az épület lebontásáról a fiúnak megváltozott az élete. A kísértet először a határozat kézbesítésének napján, tavaly december 2-án a földszinten lakó 62 éves Mrs. Danielson pillantotta meg, amikor este a kutyáját indult sétáltatni. A legnagyobb meglepetésére egy különös árnyalak lépett be a házba, és elhaladva az idős hölgy mellett, nyugodt léptekkel felballagott a lépcsőn, és eltűnt a fordulóban. A szellem jelenlétét A hölgy elmondása szerint a kutya is érzékelte, mert nyüszítve húzódott vissza a lakásba. Mrs. Danielson másnap mindenkinek elmesélte, mit látott előző éjszaka, de a lakók csak megmosolyogák a történetét, mígnem 3 héttel később az első emeleten lakó fiatal pedagógus házaspár találkozott a kísértettel, amely a második emeletről ballagott le a lépcsőn, majd keresztül ment lakásuk falán. A férj ekkor visszarohant a lakásba, de ott már nem látta a kísértetet, amelyről mind a ketten úgy vélték, hogy egy fiatalember vagy egy fiú szelleme lehet. Január végétől február végéig a ház mind a 14 lakója legalább egyszer látta lépcsőházi fantomot, és ez alatt az idő alatt készítette Geoffrey is különös felvételét. Wirdhall-ék szomszédjai, Probert-ék legalább 3 alkalommal látták a fiú szellemét, és meggyőződésük volt, hogy a szellemnek valamilyen kapcsolata a van a harmadik emeleti, már üresen álló két lakás egyikével. Mrs. Danielson , az épület legidősebb lakója emlékezett egy családra a hetvenes évekből, akiknek kisebbik fia tragikus balesetben vesztette életét, és akik az emeleti lakásban éltek egy darabig. Az idős hölgy úgy vélte, talán egy hazajáró szellemmel lehet dolguk, akik valamilyen módon tudomást szerzett arról, hogy az épületet hamarosan lebontják. A parakutatók hiába érkeztek a helyszínre. Bár a lakók kiköltözése és az épület lebontása hat napot töltöttek a szellemjárta házban, egyikőjük sem járt szerencsével, a kísértet ugyanis nem mutatkozott. „talán a lakók elköltözésével már a szellemnek sincs itt keresnivalója”- vélekedett a San Franscio-i parakutatók vezetője, Jonathan Rubber, és azt is hozzátette, hogy nem adják fel a szellemvilág kutatását, hiszen a történelmi bizonyítékok is igazolják, hogy a parajelenségek iránt érdeklődő kutatók nem egy esetben fedeztek már fel érdekes dolgokat. A legismertebb példa erre az angliai Barna Hölgy kísértetéről több mint 150 éve keringtek legendák az angliai Norfolkban található Raynham Hallban, mígnem sikerült lefényképezni. A szellemet leggyakrabban Townshend őrgrófnő kastélyának parkjában, a kastély folyosóin és annak lépcsőházában látták. A kísértetet minden alkalommal hasonlóan írták le, és többen is úgy vélték, hogy a hölgy nem más, mint a Townshend család rokonának, az 1722-ben Anglia miniszeterelnökévé választott Sir Robert Walpole-nak húga, Dorothy, aki utolsó éveit mély depresszióban Townshend kastélyban töltötte. A szellem egyesek szerint gyermekeit keresi, akiket férje vett el tőle, amikor úgy döntött, elválik feleségétől. Mások úgy gondolják, hogy a Barna hölgy szellemét azért látni leggyakrabban a lépcső tetején, mert ott lelte halálát. Az asszony leesett a lépcső tetejéről vagy lelökték onnan. Halála körülményei mind a mai napig tisztázatlanok. A Barna Hölgy szellemét 1936. szeptember 19-én sikerült megörökítenie két profi fényképésznek, Provand kapitánynak és asszisztensének, Indre Shirának, miután engedélyt kaptak rá, hogy a kastélyban fotózhassanak a Country Life magazin számára. A híressé váét kép készültekor Indre egy éteri dolgot pillantott meg a lépcső tetején, amely lefátyolozva lassan haladt lefelé. Gyorsan rákiáltott a mellette álló Provand kapitányra, hogy fényképezzen. A kapitány, bár semmit sem látott, hallgatott asszisztensére, és lekapta a lencsevédőt a fényképezőgépről, mire Indre elsütötte a kezében lévő vakut. A fényképezőgép redőnyzára becsukódott, és elkészült a híres kép, amely a Country Life magazin 1936. december 26-i számának címlapjára került. Az azóta eltelt évtizedek alatt több száz lépcsőházi kísértetről érkeztek beszámolók a világ szellemkuatóihoz, akik maguk is több tízezer órát azzal, hogy lencsevégre kapjanak egy-egy kóbor szellemet, lépcsőházi fantomot, de e két fotósnak a sikerét azóta sem sikerült megismételniük. Nem így az amatőr fényképészeknek, turistáknak, akik évről évre újabb szellemfotókkal borzolják a közvélemény kedélyét, ahogy azt év elején Geoffrey Wirdhall is tette…
REJTÉLY A KIRÁLYNŐ HÁZÁBAN
A királynő háza az angliai Greenwich-ben található, és évről-évre több tízezer turista látogatja meg. A ház egyik fő nevezetessége az úgynevezett Tulipános Lépcső, amely negyven éve vonult be a szellem-kutatás történetébe, a kanadai White Rockban élő R.W. Hardy-nak köszönhetően. A tiszteletes 1966-ban feleségével együtt látogatta meg az impozáns angliai kastélyt, ahol természetesen- jó turistához illően- tucatnyi felvételt készítettek. A tiszteletes lefényképezte a híres csigalépcsőt, a Tulipános Lépcsőt is. .Ám amikor hazaérve Kanadában előhívatták a diafilmet, legnagyobb döbbenetükre egy, a híres korlátba kapaszkodó és láthatóan felfelé igyekvő, lepelbe burkolózó alakot pillantottak meg. Mind a ketten azonnal tudták, hogy az alak semmiképp sem tartózkodhatott a lépcsőn, hiszen az a látogatók elől gondosan el van zárva és őrök vigyázzák, nehogy véletlenül bárkinek is eszébe jusson, hogy a híres csigalépcsőn felmenjen az elzárt szintre. A felvétel hamarosan a szellemkutatókhoz került, akiknek az első dolga volt, hogy alaposan megvizsgálták a fotót. A kodak cég és más fotótechnikai vállalatok szakemberei kétséget kizáróan megállapították, hogy szó sem lehet manipulációról, egymásra exponáláról vagy bármilyen hamisításról. A képen azonban igen jól látható a szellemalak, így a tiszteletest joggal nevezhetjük minden idők egyik legeredményesebb szellemfotósának.
|