Szótlanul állok a hegy szélén.
Fúj a szél.
Lenézek a mélybe.
A tériszonyom elmúlt már.
Ez semmiség ahhoz az űrhöz, mit bennem hagytál.
Nézek lefele.
Gondolkodom.
Ha belevesznék; elmúlna minden gondom.
De nem teszem meg.
Csak tudnám miért!
Az érzés nélkül élni nagyon nagy kín!
Becsukom szemem.
Gondolatom elkalandozik.
Visszapörgeti az időt.
Mikor Rólad álmodtam.
Szorosan öleltél magadhoz.
Boldog voltam.
Akkor egyszer…
De ez csak álom volt.
Valóság soha nem lehetett.
Nem is lesz többé.
Pedig szeretlek.
Kinyitom szemem.
Eltűnik minden szép gondolat,
Megint ott állok,
A halál csak hívogat.
Elfordulok.
Lassan sétálok le.
A hegyoldalról nem vetettem magam le.
Leérek a völgybe,
Felnézek.
Ott a múlt,
Mit elhagyni félek.
De mégis megteszem.
Vagy csak szeretném megtenni…
Ezt még nem tudom,
Az idő majd eldönti…